Természetesen, szenvedéllyel - 2. rész: Kovács Gyula

Közzétette: Zala-Müllex
on 22 június 2022

A Zala-Müllex Kft. széles szolgáltatási portfóliójában kiemelt figyelmet fordítunk a környezetvédelemre. Munkaköri kötelességünknek tekintjük környezetünk megóvását, ennek érdekében nyílt napok rendezésével, oktatási anyagok rendelkezésre bocsátásával, üzemlátogatások biztosításával segítjük az iskolák és a képzési központok környezetvédelmi programjait, de szakmai továbbképzési programokban is érdekeltek vagyunk, továbbá oktatási intézményekben környezetvédelmi-, hulladékgazdálkodási előadásokat tartunk. Küldetésünknek tekintjük az illegális hulladéklerakók felszámolását, valamint tevékenységeink során kiemelt figyelmet fordítunk a környezetvédelmi és energetikai szempontokra, ezen belül az újrahasznosítás fontosságára és ökorendszerek alkalmazására.

Sorozatunkban olyan, környezetünket napról napra szenvedéllyel szolgáló személyeket mutatunk be, akik nem csak hivatásszerűen járulnak hozzá a környezet- és természetvédelemhez, hanem mindennapi küldetésüknek tekintik a környezettudatosság szolgálatát. Természetesen, szenvedéllyel. 2. rész.

A Pórszombaton élő erdész, Kovács Gyula célja az volt: sikerüljön megőrizni a régi idők örökségét és hagyományát. Ez nem merül ki a régi idők gyümölcsészetében és a régi gyümölcsfajták megőrzésében, szorosan kapcsolódik hozzá a régi magyar néprajz továbbélésének segítése is.

“Az 1980-as években szembesültem azzal, hogy ha így folytatjuk, minden el fog pusztulni körülöttünk, sajnos az ember pusztítja a legjobban ezt a típusú örökséget, a helyébe pedig a modern társadalom felszínes természethez való viszonya lép. Régen a hagyománytisztelet magát a létfenntartást jelentette, mára ez megváltozott, és én nem gondolom, hogy a hagyományőrzés kimerülhet a skanzenekben és a disznóvágásokban.”

Hozzátette, az ő tudása is egy töredék a nagy egészhez, az évszázadok alatt felhalmozott tapasztalatokhoz viszonyítva, de szomorúan látja, hogy “néprajzi tájak tűnnek el”, és hogy a Göcsej és a Hetés néprajza is már csak töredéke annak a kultúrának, amit ő még gyerekkorában megtapasztalt.

“Egy dallamot lekottázni vagy egy mesét leírni és ezáltal megőrizni az utókornak valamivel könnyebb, de egy gyümölcsfaj utolsó példányát később lehetetlen reprodukálni” - mondja.

A Magyar Örökség-díjas Kovács Gyula a Göcsej örökségét kezdte el gyűjteni, a gyümölcsfafajták száma folyamatosan nőtt, eközben ő régi idők krónikáiban is kutatott.

“Már az 1500-as években is voltak nagy kertjeink, de azt tapasztaltam, hogy egyik sem maradt fenn 100 évnél tovább. Napjainkra a régi idők fajta gazdagságnak már csak töredéke maradt, ezeket próbáltam megmenteni.  Külön öröm, hogy ennek kapcsán sok közösség kezdett saját kutatásokba is, 300-400 ilyen kis közösség van a Kárpát-medencében, az ő kertjeiket hívjuk tündérkerteknek.

Kárpát-medence szerte az elmúlt évtizedekben három és fél ezer fajtát sikerült összegyűjtenie.

“Ez Európa, de talán a világ egyik legnagyobb gyűjteménye, ami nem csak a fákról, hanem hagyományról, gasztronómiáról és népi gyógyászatról is szól. Egyedülálló érték, amit arányaiban a népdalokhoz tudnék hasonlítani. Csak a Göcsejnek több mint 400 körtefafajtáját őrzöm, száz éve valószínű, hogy több fajta volt itt, mint egész Franciaországban. Ez, ha nem Magyarországon lenne, a világ csodája lehetne.”

Kovács Gyula a régi idők tudását felhasználva végzi munkáját napról napra.

“Régen nem metszettek, nem permeteztek, és én most sem csinálom ezeket. A régi idők tudását kéne elsajátítanunk, tapasztalom, hogy ami akkor működött, minden működik most is, hiszen a természet mindig egyensúlyra törekszik. Csak az ember teszi tönkre a harmóniát.”

A gyümölcsfafajták közül egyet vagy néhányat nem tudna kiemelni, hiszen mint mondja, egyik sem különleges, hanem természetes. Úgy véli, minden egyes fajta kipusztulása a magyar kultúra pusztulása is egyben. A Pórszombati Tündérkertet, amelyet önerőből, állami támogatások nélkül tart fenn család, a vadkárok miatt már nem lehet látogatni.

“A legnagyobb siker számomra az, hogy rengeteg jóakaratú emberrel kerültem kapcsolatba, a tündérkerteket sok ezer jóakaratú ember összefogása hozta létre. A célom továbbra is az, hogy minél többet megőrizzünk a jövőnek a múlt örökségéből!”

(Fotó: MTI/Varga György)

A sorozat első része, amelyben Illyés Zoltán biológussal beszélgettünk, ide kattintva érhető el.